Fontos dátum székelykeresztúr sporttörténetében 1907, mert abban az évben a városka legényei nem úgy viselkedtek, mint régebben, el-elvonultak, hogy szürkületkor eléggé megtépázottan, szutykosan térjenek haza. Titkolózásukra, szervezkedésükre végül is a helyi sajtó derített fényt. A Székelykeresztúr című hetilap 1907. év március 9-i számában megjelent egy cikk „A székelykeresztúri labdarúgók szövetkezete” címen, ami szerint: "Városunk fiatalságának egy része testi képzés és szellemi mulatság okából labdarúgó szövetkezetet létesít, hogy mire az első fű kizöldül, nemes, víg szórakozással élvezze az üde tavaszi, enyhe levegőt." Alig telik el egy hónap, a székelykeresztúri labdarúgók ismét hallatnak magukról. Az említett lap április 27-i számában többek közt ezt olvashatjuk: "Keresztúron a székelykeresztúri labdarúgók szövetkezete első mérkőzését 1907 folyó hó 27-én tartotta. A 100 méter hosszú és 50 méter széles pálya kimérése után délután 3 órakor a játék kezdetét vette. Rövid tanulmányozás után igen ügyesen mérkőztek a küzdő pirosak és fehérek... 
Néha-néha hatalmas esések történtek mire a közönség tomboló tapssal felelt; ilyenkor a körös-körül felhangzó tapsra Circus maximus-ban küzdenének. A mérkőzés este fél hat órakor ért véget." 
1920-ban elnök, titkár és tagok jegyzékével felbukkan a KERESZTÚRI ATLÉTIKAI CLUB. Első elnöke Ajvász Béla, a sportegyesület színe pedig: fekete-piros. Színük 1924-től lett zöld-fehér, melyet a mai napig megőriztek. 
A SZÉKELYKERESZTÚRI ATLÉTIKAI CLUB (KAC) első barátságos találkozóját Székelyudvarhelyen, az ugyancsak röviddel azelőtt alakult HARGITA csapatával vívta. Első összecsapásukon, 1921. június 19-én, 3-0 arányban alulmaradtak a székelykeresztúri labdarúgók. Augusztus 21-én már a Hargita legénysége látogat el Székelykeresztúrra és csak nagy harcban sikerül 2-1-re győzniük. 
A vendégek a hazai játékosokkal együtt sportmezben vonultak végig Keresztúr főterén. A találkozók végén igazi népünnepély kezdődhetett a vendégcsapatok részvételével. Sorra került a lepényevés, a 100 méteres versenyfutás a fakanalakba tett tojással, a „zsákba futás” és a "talicskaverseny". 
Az Unitárius Gimnázium tornakertje 1938-ig az egyedüli hely volt, ahol a keresztúri labdarúgók kedvelt sportjuknak hódolhattak. Ekkor az egyesület a lengyár szomszédságában jutott új pályához. Ezután évtizedeken át ez a "timafalvi stadion" lett a székelykeresztúriak pályája. 
1945 után, Lőrinczi Zoltán edzősége alatt, a területi bajnokságban szerepel az újjászervezett csapat, mely ebben az időben több névcserén is átesett SZPÁRTÁK, HALADÁS, TÖREKVÉS, TERMÉS stb. Az 50-es évek elejére kovácsolódik össze a székelykeresztúri labdarúgás történetének első ütőképes, összeforrott csapata, mely három éven keresztül sorozatban nyerte a tartományi bajnokságot. Rácz András edző fáradozásainak köszönhetően a székelykeresztúri labdarúgásra ezúttal távoli városok is felfigyeltek és elküldték csapataikat barátságos mérkőzésekre. Ezidőtájt kereste fel a várost a Bukaresti Vénusz, a Bukaresti UCB, a Nagyváradi ICO, a Marosvásárhelyi RATA és a Brassói Dinamo. 
Az 1951-52-es, valamint az 1952-53-as futballidényben, mint tartományi bajnokok jogot nyertek a B osztályért folyó selejtezőkre. A sorsolás előbb a Szebeni Arzenal-lal, utóbb pedig az akkor már jó nevű Marosvásárhelyi Élelmiszer csapatával hozta össze őket. 1967-ben új nevet vesz fel a csapat, EGYESÜLÉS néven játszik egészen a mai napig. 1969-ben a "Patakfalvi - tanorok" határrészében elkészült a város új sportpályája: szurkolók, tanulók és nyugdíjasok "hazafias" munkája tette lehetővé a sportbázis megépítését. 
A kezdeti szakaszt bizonyos „romantikus” hangulat jellemezte, amikor a játékosok és vezetőik pusztán kisvárosunk hírnevéért és tiszta sportszeretetből léptek pályára és igen gyakran ők viselték a sporttalálkozók anyagi terheit is. Ennek a belülről jövő érzésnek köszönhető, hogy még a mostoha anyagi körülmények között is, városunk sportélete – s közte a labdarúgó is megbecsült hírnevet szerzett magának. 
Az 1969-es megyeközi labdarúgó bajnokságban a 3. helyen végzett és bejutott a C- osztályba. A C- osztályba való bejutással egyidőben a lelkes szurkolók, a líceum tanulói és a nyugdíjasok hazafias munkával új sportpályát létesítettek, ahol Székelykeresztúron eddig nem ismert korszerű öltöző és fürdő áll a játékosok rendelkezésére. A 70-es évek elején újból megpróbált magára találni a keresztúri csapat. Az 1970-es évek elején szükségessé vált a csapat felfrissítése. Az egykori játékosokból vált edzők (Gagyi Endre, Kálmán Sándor, Ütő László) próbálnak fiatalítani, új játékosokat bevonni a csapatba. Sajnos ennek ellenére sem tudott városunk labdarúgása lépést tartani a C osztály egyre növekvő igényeivel, minek következtében az 1974-75-ös bajnokságban a csapat kiesett a C osztályból. 

Az 1979-80-as bajnokságban a csapat újra erőt képvisel és túljut a megyei selejtezőn, de még nem tud megküzdeni a megyeközi selejtező mérkőzésen. Végül egy újabb év megfeszített munkája nyomán csapatunk biztosan nyeri a megyei bajnokságot, majd a besztercei megyei bajnokkal összesített 4-0-ás eredménnyel biztosítja helyét a C osztályban. Újból fellángol a labdarúgó élet városunkban. A szurkolók százai bíztatják kedvenc játékosaikat és a csapat szervezési életében a megnövekedett követelményekhez igazodó módosításokat eszközölnek. 
A kilencvenes évek végén néhány szülő úgy dönt, hogy gyerekeik mozgásigényének kielégítésére megalapítja az FCK Junior sportegyesületet, amely néhány év alatt több száz fiatalnak biztosított sportolási lehetőséget a ’87, ’88, ’90, ’92 es korosztályokban. Az anyagiakat a szülők biztosították. 

Az FCK Junior Gyerek és ifjúsági csapatai tisztelettel helyt álltak a Megyei Bajnokságban, amit több megszerzett oklevél bizonyít. A csapatok edzői voltak: Györfi Károly, Farkas Károly, Bartos László, Klein László, Bölöni Attila.
2005-ben az FCK megszűnt, ifjúsági és gyerekcsapatait átvette az Egyesülés SE. A gyerekcsapatok nemzetközi szinten is sikereket arattak a „Gothia – Cup 2004” , „Dana – Cup No. 1 2005”, „Norway Cup 2006„ gyerek „Világbajnokságokon”. Az Osloban megrendezett „Norway Cup” – on a ’90 es korosztály III. helyezést ért el Bartos László és Bölöni Attila edzők vezetésével!